Felsőzsolca városa a Bükk hegység keleti lábánál, a Sajó folyó bal partján, a borsodi tájegység Abaújjal határos keleti oldalán, a Bódva, a Sajó és a Hernád folyók völgyeinek metszéspontjában fekszik.
Felsőzsolca közvetlen szomszédja Miskolc MJV, a két város, ill. a városközpontok között alig 5 km a távolság.

A régészeti és történeti kutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy a település környékén már az ősidőkben letelepedett az ember.
Az első írásos adat a településről 1281-ből maradt fenn. Ebben az oklevélben egy birtokvitát a felek úgy zárták le, hogy a Sajó folyó a mindenkori határ Miskolc és Zsolca között.
A középkorban Zsolca virágzó település volt, a törökök azonban feldúlták.
A XVI. század derekától protestáns főurak az új birtokosok. (Rákócziak, Dőryek, Szirmayak)
A szabadságharc során kétszer is súlyos károk érik a falut, a cári csapatok fosztogattak, ill. Zsolcai csatában az ütközet során felgyújtják a községet, és ismét kifosztják az uradalmi kastélyt s a birtokot. 1867-ben az országban másodikként emlékművet állítanak a szabadságharc honvéd áldozatainak, ill. a Zsolcai csata emlékére.
A XIX. sz. végén a település lakossága nagyjából fele-fele arányban foglalkozott mezőgazdasággal iparral ill. kereskedelemmel.
A kiegyezés után rohamosan fejlődő Miskolc ipari munkásainak Felsőzsolca is segített letelepedni, így jelentősen nőtt a lakosság száma. Valamint a századforduló tájékára megváltozott a lakosság foglakozás szerinti megoszlása, nagyjából fele-fele arányban foglalkozott mezőgazdasággal, ill. iparral és kereskedelemmel.
A két világháború között intenzív közösségi élet folyt a településen.
Mindkét világháború veszteségeket okozott a falunak, az utóbbiban közel 200-an vesztették életüket, a háborúk áldozatainak 1991-ben emeltek emlékművet.
A háború után a megye jelentős iparvidékké vált, Felsőzsolca népessége ismét nőtt, főként Miskolc közelsége miatt, 1980-ra már hétezernél is több lakosa volt.
A település fejlődött, új utcák nyíltak, új lakások épültek és az intézményei is gyarapodtak, először nagyközségi, majd 1997-ben városi rangot kapott.
Az ezredforduló környékén és napjainkban ismét új utcák létesültek, modern lakásokkal, társasházakkal, valamint az intézményi épületek megújulása is elkezdődött.
A város határában, 2005-ben ipari park létesült, 2008-ban pedig átadták az új sportcsarnokot és rendezvények házát.
Miskolc keleti szélén, Zsolca felé eső részében, a közelmúltban több nagyáruház nyílott (AUCHAN, METRO, BRICO STORE, DECACTHLON).

A Sajó, mint természetes határ segítette elkerülni Felsőzsolca beolvadását Miskolcba, megőrizve ezzel önálló településként.
A kertvárosi jellegű, emberbarát arculatú település fejlett intézményrendszerrel és modern közművekkel segíti és szolgálja a helyi és - a térség központjaként - a környező települések lakosainak életét. Kitűnő fekvésű Ipari Parkja pedig további lehetőségeket kínál a fejlődéshez.

A város kitűnő közúti kapcsolatokkal bír: az M3 – M30-as autópálya végcsomópontja gyakorlatilag a város szélén található, de itt megy a 3-as és a 37-es főútvonal is.
Vasúti kapcsolattal is rendelkezik, a város déli szélén található a vasútállomása, valamint a miskolci Tiszai pályaudvar pár kilométerre esik.
A város tömeg közlekedését, a szomszédos megyeszékhely Miskolc – MVK Zrt. 7-es buszjárata biztosítja, de több Borsod volán járat is keresztül megy a településen.